Hogy megtaláljalak…

Ittam eleget már, hogy ismerjem, hazug
Minden megnyugtatni beadott felelet
Mert az igaz ott lapul pohár alján félve
Csak a sok csalódásban vissza-visszabuj’

A fölé féldecinként töltött kábítószert
Tovább hordja mégis a kekk kocsmapincér
Lyukas böllérarcán merev mosollyal
Kötényére írva, hogy: ez olcsó, jó ser!

S van igényeseknek megoldás, féláron
Hölgyeim fél tíztől hajnalig szeretnek
Az ön álma rózsaszín párnákon pihenhet
Csak hívja gyorsan az ingyenes számom

Miért ülök még itt? Kezemben pohár lóg
S félre gyűrött ingem; számból annyi tévhit
Elfüstölt, keserű csikkje, kiköpetlen
Ránőve féregként szívogat szokásból

Rémülten eszmélve nézek a kosárra
Aztán öklendezve reádülök végre
S csókkal enyhíti az asztal fája bajom
Mindig előbb fogy el a száraz pogácsa!

Kétségbeesetten küzdenék ellene
Mint felvonyít a szó széplelkű gyerekben
Ha fetrengeni élet mocskába dobják
S tudja, csak tenni nem bírja, mit kellene

Sírok, iszom tovább, nem is szomjúságért
Úgy zokogok, akár felvert húr a zongorán
S tompa csöndbe mállik el a válasz zöngje
A holnap fáj, mit eladtam a szajha máért

Ittam eleget már, hogy ismerjem, hazug
Minden megnyugtatni beadott felelet
Mert az igaz ott lapul pohár alján félve
Csak a sok csalódásban vissza-visszabuj’






(megj: mielőtt megkapnám, nagyon jól tudom, hogy a buj szótövet hosszan kellene írni és lehetőleg ikes végződéssel, de nem akarom)