Volt már néhány óra, valahol odaát
Mikor ketten, csak úgy egymás mellett
Csöndben hallgattuk a mindennapok dalát
S szavak nélkül tudtuk, éltük a szerelmet
Egyszer úgy fogadtuk, ne válasszon el
Ha mélység ölelne, vagy magasból a tűz
Ne jöhessen senki hozzánk oly közel
Hogy egymástól minket hangja messze űz
Én vétettem előbb, s távolodó hajód
Ősz szemembe tűnik, elment végleg tőlem
Összébb húzom itt hagyott egyetlen takaród
A hideg, mi egy könnyet préselt belőlem?
Talán igen: együtt sosem sírtunk fázva
Tudom, nem volt mindig köztünk szent a béke
S most a fészekalja megriadva várja
Mi lesz tovább vajon? Egyszer partot ér-e,
Lesz még néhány óra, valahol odaát?
Mikor ketten, csak úgy egymás mellett
Csöndben hallgatjuk majd a mindennapok dalát?
S szavak nélkül tudjuk, értjük a szerelmet?
