De jó, hogy…

Tékozló éjszakák, szikkadó hajnalok
Hány fáradt és gyűrött arcon viszont látlak…
Ember-ivó kocsmák, savanyú, rossz borok
Megannyi kiáltó bűzös néma párlat

Motyogásba fúló harsány kedvű nóta
Hunyorogva újabb cigarettára gyújt
S hiába kérdenéd, nem tudja mióta
Mindig részeg és sír, és hányva jő a múlt

Csak fekszem közöttük, utca mocska ölel
Ágyékomon nyirkos meleg árad széjjel
Néha egy borotvált, friss arc hajol közel
Undorral szagolva nemtörődöm-képpel

De jó, hogy az álmok is tévednek néha
S nem eszmél azonnal a felhős gondolat
Számban keserű ízt édesítő léha-
Tegnap még zamatos-, bomló gyümölcs rohad