Versírás témavázlat alapján
Kedves olvasóm! (és remélem mostanra már íróm is)
... ez még mindig nem a Galaxis útikalauz stopposoknak fan-club... tehát, ha másra számítottál...
Bizonyára túljutottál a kezdeti nehézségeken, megalkottad első néhány gyönyörű művedet.
Most azt várnád, hogy bátorítsalak, így tovább, szép volt, hajrá!
Hát sajnos nem ez jön.
Mint az életben másutt is a pofonok hatásosabb nevelőeszközök, mint a selyemcukorral kínálás. Elolvastuk, próbáltunk együtt szárnyalni szárnypróbálgató írásaidban veled.. nem tehetsz róla, mi sem, hogy részben úgy jártál, mint Csőrike a mesefilmben: némely mutatványát követően csőrrel hetvenfokos szögben beleállt a talajba.
Hogyne volna alkotni öröm!
De kérlek, fogadj el tanácsot: a másik oldalon is ülnek érző emberi lények. Akik sok vívódást, belső harcot megjárt veteránok, érzik a szív minden apró rezdülését, el tudják dönteni, mi a kamu és mi a tényleg patakvér. Tehát egy unaloműzésből lökött gyenge frázis nem lesz elég meghatni őket. Persze nem is a hatásvadászat a cél, viszont azt tudni kell, hogy a vers olyan, mint a mosópor: sokan gyártják, soktól tönkre is mehet a mosógép, de mindegyiknek kell a reklám. Például ezerszer megírt sablont másolva odatenni elénk a tavaszt, a maga triviális, közhelyes egyszerűségében, nos, hát ez kicsit „uncsi”. De jó-jó megértlek, neked küzdelem rátalálni a számodra harmóniát jelentő összhangzatra. Míg az ilyen versek örömmel töltenek el, hagyd is figyelmen kívül kritikámat, viszont, ha érzed, hogy igen, az őszi napsütésnél több kell, versed nem elég átütő, nem ragyog, vagy nem elég koromfekete, akkor ideje lesz felkészülnöd a változásra!
Azt mondják, ha nem megy jól a kupleráj, nem a bútorokat kell lecserélni. Ezzel teljes mértékben egyet tudok érteni: a formák, szerkezetek, évszázadok alatt csiszolódott szabályok mintegy biztos fogódzót adnak kívánságaink, lelki igényeink kiéléséhez. Bár a XVII. századtól beszélhetünk erről, az a kevés design, ami az elmúlt két évszázadban eltérítette a hagyományoktól, megtanulható, ha éppen ilyesmihez van kedvünk, ettől az örömszerzés mivolta lényegében nem változik. Nem kérdés, hogy a szabadstílusok elfogadása egy szélesebb publicista és közönségréteg előtt nyitotta meg a művészi kommunikáció csatornáit, a hagyományokról elfeledkezni mégis dőreség volna.
Vagyis: mondjuk nem olyan átütő a mondanivalód, de te olyan vagy, aki mindenképpen beszélni akar, tehát fogsz egy mai „freestyle” sablont és zutty, beleöntöd a marhaságodat, máris érdekessé válik.
(Nem erre akartalak bíztatni, mert ezt inkább irtani kellene)
Marad a másik megoldás: tanulgatsz picit, mondjuk annyira, hogy a stílusok anyanyelvi készség szintűre fejlődjenek benned és azután kezdesz bele komolyabb írásművekbe.
A harmadik út szintén rizikós: ugyan van stílusismereted, de a mondanivalód továbbra is éjsötét borzalom, mert ekkor megzavarodik az olvasó: felveszi, megérti a ritmust, tetszik is neki, ám a tudatába mákony módjára negatív információ sulykolódik bele.
Nem véletlenül igaz: tanult embertől várj csodát. Ámbár a kivételek tiszteletre méltóak. Legyél noname őstehetség, aki bár ellenszegül minden ismeretnek, és késztetésnek, feje, mint a szivacs, érzelmei, mint a lakmuszpapír, ráadásul ott lappang benne a pozitív értékek iránti igény. Mixeld ezt össze, ez az út is járható.
Valamiért mégis az iskola erejében hiszek. Illetve abban, hogy ahol tagadják, van - lennie kell - azért ott is rávezető példának, hatásnak.
Mihez kezdj, ha szikrázó tehetségednek semmi sem vethet határt, és a számodra megálmodott műfajok kimerítik az általad érdekesnek talált kört?
Ezzel semmi baj, a gyakorlás sosem árt, váltogatva használd őket!
Egyébként nem hiszem, hogy ebben az esetben segítségre szorulnál, kivéve, ha a fenti „noname” kategóriába tartozol. Akkor olyan vagy, akár a vulkán és csupán egy kitörésszabályzót kell elhelyezni rajtad, mely az alaktalant vonzó alakúvá alakítja, vagyis irány a tanulószoba: alapok, verstan, stílusgyakorlat.. stb.
A kettes verzióban elmélyedők számára ( ld. fenn: „Marad a másik megoldás: tanulgatsz picit,… ”)
Egy szép példa: írjuk meg ugyanazt a mondanivalót más-más stílusban, műfaji keretben!
Téma (a semlegesség kedvéért): ásványtan
Egy ötletindító ismertetés ehhez:
A Mecsekben és az ország legtöbb pontján bezárják a még működő utolsó szénbányákat. „Mecseki szénbányák”, mint közismert, triviális név. A bányászat itt többcélú volt. (szén, urán)
Mint tudjuk, a bányászat nem csupán egy életmód, vagy érzés volt, hanem kemény fizika munka, mára azonban ennek csupán az emléke él.
A szénnek több sajátos jelentésrétegét értelmezzük, mint fűtőanyag (barna koksz), mint fekete, tiszta ásvány, és mint a bányászatához fűzött nyers erő, a szénpor okozta megbetegedések.
A mai ember/ akár a fiatalság viszonya ehhez. Milyen élethelyzeteket vethet fel (Pl. „apám bányász volt, csille vitte el”; bányásznak lenni, nem tudom, mit jelent”, „a szén nekem csak drágakő”)
Kezdetnek ennyi elég. Hogy is fognánk hozzá? A száraz bevezetőből hogyan lesz irodalmi szöveg? A téma felvezetését tekintve ez most nyilván nem a személyes világomból fakadó kis mai lektűr lesz.
Megírunk tehát néhány variációt.
A téma ismeretében nyilván szó esik majd a szénről, szénbányáról, bányászról, ásványról, mint kincsről, némi társadalmi érintettségről, és közvetve emberi kapcsolatokról, ahol a szén esetleg, mint érző lélek, emberi vonásokat vesz fel.
Mostanra már illik kiigazodni a verstan rengetegében, hogy tudjuk, milyen formát várnak tőlünk, ha csak annyit tesznek hozzá félvállról, Pl. hogy „felező tizenkettesben kérem! ”.
Mindig a mondanivaló egésze lebegjen előttünk és ne csak a következő/ második következő sor vége! Nem tákolni akarunk, hogy úgy nézzen ki, mintha vers lenne, hanem átadni érzéseket!
Klasszikusnak tekinthető (rímképletes, kötött szótagszámos, pl. AABB, 11/12)
Miért jó ez? 2 sort elég átfogni egyszerre a figyelemmel, de itt van a határa is.
Gyakran a mondat véget ér és 2 sor után újat kell kezdeni, tehát megszakad maga a gondolatfüzér.
Apám a tárnában, napról éjre ment
nap, mint nap temette, mit talált idefenn.
Feketén, kormosan, rekedten énekelt,
apám egy bányász volt, csille vitte el..
...
Kötetlen szabadvers, (nincs igazán kötöttség, bár nincs igazán írásképi esztétikai nyereség sem):
bányásznak lenni, nem tudom, mit jelent,
de karcosak, s csillogók a szenek.
Mélyből a felszínre túrt vagonnyi ásvány
izzása remegő telet csillapít..
...
Belső ritmusos szabad vers (itt már figyelnünk kell arra, hogy a szövegnek legyen egyfajta dinamikája, amikor hangosan felolvasva, szavalva előadja valaki. Komoly dialektusok alakulhatnak ki, belső drámai monológok jöhetnek létre)
féregként éltem régen
föld alatt araszolva.
Szépen. Kitártam a tárnát
fejemre szénpor hullt
és alá párnám a reggel rakott.
Úgy éltem ott. Úgy éltem halálig
furcsa mindennapjaim.
...
Időmértékes (különös figyelemmel a rövid-hosszú ütemhangsúlyokra és azok szabályos ismétlődésére. Kifejezetten nehéz annak, aki nem valamilyen zenei előképzettséggel rendelkezik, ill. nincs jó ütemérzéke. /Pl. nekem is. / Meg kell tanulni, mi a különbség a hosszú és a rövid szótagok között. A dolog szépsége, hogy az adott rövid magánhangzós szótag rövid magánhangzója egy másik szótagban lehet akár hosszú is, ha ott két mássalhangzó követi. Ha elfelejtettük volna, tessék fellapozni a verslábak és az azokat alkotó mora-k. kólon, periódus… ismeretanyagát!)
Először ezt írtam: /tetszett is/ úgy tűnik majdnem jó lett, de a szabály szerint mégis elég kusza:
énnekem semmi sem az, ami látszik,
századok árnya csak puszta derű,
kőhegyek szénpora most kivirágzik,
száz kicsi kincsem kőlevelű.
Képlet Sorfajta
11 -U--UUUUU-U
10 -UU-U--UU-
11 -U--UU-UU-U
9 -UU---UU-
Aztán javítottam rajta, úgy, hogy az értelme megmaradjon /továbbra is az első tetszik/:
énnekem ennyi se jó, ami látszik,
századok árnya a puszta derű,
kőhegyek ércpora most kivirágzik,
száz kicsi szó töve kőlevelű.
Képlet Sorfajta
11 -UU-UU-UU-U
10 -UU-UU-UU-
11 -UU-UU-UU-U
10 -UU-UU-UU-
Láthatjuk, mennyit számít, honnan hagy el, vagy tesz hozzá az ember egy –egy segítő szótagocskát, vagy hangzót. Hogyha ezek után még nem teljesen tiszta az időmértékes verselés fogalma, Petőfi S. Szeptember végén c. költeményét kezdd el szavalni magadban! Segíthet az is, ha beteszed a költeményedet a valós idejű verselemzőbe, ami itt oldalon a menüben található. Jó tanács: ne szörnyedj el az eredményen!
Szonett (itt a szonettforma kiválasztása után gyakorlatilag minden kötött, rímképlet, szótag és elvileg a tartalom is, sőt a vers felénél ellentétébe átforduló attitűd is. itt ez volt: Shakespeare-i alapforma -angol szonett-: Szótagsz: 10/11, Rímk: a b a b c d c d e f e f g g)
Szénbánya, szénbánya, óh, te csodás hely,
idejárva érzem, ódon, ó illatod,
körbevesz, részegít, mint boros kehely,
kőzetek hátába irt elmúlt tegnapok!
nem felejt a vágyó, felajzott remény,
részed voltam egykor, szerelmes hegygerinc,
egymáséi voltunk ketten: te meg én,
s levetve egy ujjról lehetnénk megint!
Börtönöm ez arany, létem drágakő,
járni –kelni véle így kell, óh, szüntelen!
Csiszolt lap, rajongja szőke, barna nő,
nem az én világom, tudd, hogy mennyire nem!
Felkélek tehozzád a ragyogó Holddal,
várom a napot, ami eggyé forral!
Láthatjuk, hogy a szonett éppen nem annyira alkalmas a szénbányászat-közeli témák leírására, még akkor sem, ha a forma szerint esetleg annak megfelel.
Miután kigarázdálkodtuk magunkat más kontójára, észrevehetjük, hogy melyik a hozzánk közel álló forma (melyik az a bútor, amin a legszívesebben szeretkeznénk a kuplerájban), és nosza!
A versírás és a szeretkezés között nagyon egyszerű az analógia, minél gyakrabban csinálod, annál jobban belejössz, és bár az öröm kezdettől fogva betölt, e pajzán ismerkedés után finom részletekre is ráérzel, mellyel fokozni tudod a gyönyört.
Milyen rébuszokban beszélek már, na! Szóljatok rám!
Van, aki különböző síkidomok közé terelve élvezi a költeménye látványát, bár nekem az sokkal szimpatikusabb, ha a versbeli harmónia, lüktetés mibenlétére jön rá a kedves író kollega/gina.
Nem utolsó sorban maga a tartalom: amikor már nem facsarodik ki egy-egy jópofa rím –vagy mint fenti esetemben az időmértékes ( daktilusok) - miatt a szöveg, hanem igaz, élet ízű, beszélgetés szintű szövegfolyammá, előadható, tanítható, magas szintű alkotássá válik. Ehhez azonban már a bemenő oldalt is kell szűrni: mit fogadok be, milyen élményeket gyűjtök, milyen kapcsolatokkal veszem magam körül, hogyan élek és.. a legnehezebb, hogy őszinte tudok-e lenni magamhoz, amikor e kritikus kérdéseket felteszem magamnak.
Ilyen témavázlatokat egyébként jó előre megfogalmazni.
A tematikus tudásra jő aztán nagy hirtelen az ihlet, és az addig tanultak összeállnak egy tapsolni való verssé. De addigra a vázlatok már porig égnek a szellem világánál..:)
Did you understand me?
Akkor irány a kupleráj!
2018, január 27.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése