Csak szavak, óh, szavak:
Elmondják, hogy ki vagy,
Hazug csók, hazug szók,
Nyílvesszők, utolsók...
Miért, mondd, miért kell
Eltépni a fátylat?
A percek, elkísértek:
Nem mondtad, hogy fájnak
Benned élt, nem ereszt
Valakire várva…
Egyszer volt, S már nem lesz
Hol nem volt bogárka
Csak szavak, óh, szavak:
Szivárvány álmokat
Igazán és szépre
Ők festik az égre
Elbújhatsz előlük
Nem kell, hogy higgy nekik
Szíved szabad tőlük
S repülni engedik
Ha vadásznak Reád,
Csak őrködj felettük
De sebeznek, vigyázz!
Mert ők élő betűk.
1 megjegyzés:
Fullextra
Hozzászóló: Audrey
(Ideje: 09-24-2004 @ 05:55 pm)
Comment: Látom megihletett a blogom... :-)) Köszönöm...
Hozzászóló: Halogen
(Ideje: 09-24-2004 @ 08:27 pm)
Comment: A költői kérdésnek nem látom sok értelmét, a többi igazán érdekes, főleg a szavak meg a nyilak összekapcsolása...
Hozzászóló: csingi
(Ideje: 09-25-2004 @ 09:32 pm)
Comment: " A szó veszélyes fegyver és van, aki fegyvertelen" - mondta az Illés zenekar valamikor. De azért szép is, főleg, ha versbe szedik őket.... aki meg tehetséges, annak kötelező is. :))
Hozzászóló: Norvi
(Ideje: 09-27-2004 @ 01:14 pm)
Comment: Van, hogy el kell tépni a fátylat, van, hogy úgy a jó. A szavakat jól tudod használni.
Megjegyzés küldése