Százharminckétéves lettem én
nem meglepetés, hogy a föld kemény
de nagyon
nagyon
A cappucinó forró, tejhabos legyen!
Mocorgatom koporsószegem
magam
magam
Az évszázad gyorsan elszelelt
holt költő már kutyának se kell:
lazán,
hazám!
Lehettem volna jó pap, ó!
vagy kábítószerre szoktató
kemény
legény
De nem lettem, mert szívemen
csak sárga, gazos fű terem
magas
bogas
Fülemből, mint homok, altatódal pereg
hiába hívnál, Szeged, vissza nem megyek
nem ám
nem ám!
Nem örül az elvtárs, vagy úr?
gyerek már közpénzen sem tanul
csak gagyog
dadog
Másnak legalább hitvány apja van
nekem kétszáz forintot sem ér szavam
bizony
iszony!
Hallgassak inkább félve én?
Mint leöltből száll a szép remény
éj se-
tétre?
Népemet az élet vágja pofon
A katedráról új műszakba oson
takarí-
tani!
Parafrázis József Attila: Születésnapomra c. versére
2008-04-25
1 megjegyzés:
Fullextrán hozzászólások:
Hozzászóló: szemilla
(Ideje: 04-25-2008 @ 06:57 pm)
Comment: :))))
Hozzászóló: szellzsofi
(Ideje: 04-26-2008 @ 11:17 am)
Comment: Annyira kontroverz érzéseim vannak, hogy nagyon... Magas és mély, ahol mozogsz (a kettő közöttit kihagyod) - az viszont tény, hogy párszor elolvastam. Zsófi
Hozzászóló: AngyaliAndi
(Ideje: 04-26-2008 @ 11:39 am)
Comment: Átültetted a mába, és kiválóan!:)))))))))) Puszi: Andi
Hozzászóló: erda
(Ideje: 04-26-2008 @ 06:39 pm)
Comment: Nagyon tetszik. Kiváló átfogalmazás a jelenre. :) Üdv: Éva
Megjegyzés küldése