Terjed a sötét,
pusztítva jövőt, jelent
harapódzik előre,
kihűlőben a szerelem.
Széthullva elrothad a Nap,
alvadt, fekete vére
millió közönybe ragad.
A móló végén
világító toronyként állok,
árbócos arany-fekete
hajóknak jelül:
nem vár rátok e világ,
de álomba szenderül,
ha nem jöttök menteni!
„Save Our Souls”-
a távíró reszketve rezeg,
elsüllyed világunk,
barbár imába hempered’.
Valaha voltunk,
„holt nyelvünk belepte feledés”-
ne ez legyen sorsunk!
