Posztumusz üdvözlet

Pistám, látod, ilyenek vagyunk:

akkor figyelünk fel másra,
mikor csillaga már leáldozott,
s nem jut idő számadásra.

Jól írtál, sósan, élettel,
kár érted, költő-barátom,
remélem, föntről megbocsátod,
ha a szavakat kevésbé találom.

Borról, vágyról úgy nem tudott
nekünk mesélni, azt hiszem-
(mert mesélni vágyna oly sok,
kinek szava sincs)- mint Te, senki sem

Elmentél és itt vagy:
ez mágusnak semmi, egyszerű varázslat,
szeretnek és idézni fognak,
akik Rád nemcsak néztek, láttak.

Gyászolhatnálak, mint holtat illik,
de nem hiszem, hogy tetszene,
az élet lüktetését hagytad ránk,
S ez a legvalóságosabb mese!

2011-10-16

Mély tisztelettel a gyászoló hozzátartozók és ismerősök felé. 

Sz. I. nyugodj békében!