Fáradt arcodon az éjnek tompa fénye
Barázdái között alszik egy sugár
Szellő legyez körbe, s szempilládhoz érve
Bekukucskál csendben, csak egy jelre vár
Oly megfoghatatlan, nem tudod miért
Rebbenő pilládat fodrozza egy kéz
Kis árnyak harcolnak álom-életükért
S szíved ajtaján kopogtat egy zenész
Mindez megtörtént már sokszor, jól tudod
Ismerős a dallam régről: ringató
Mégis, most egy kicsit félve dúdolod
S későn jössz rá megint, mért’ van ott az ajtó
Szekrényekkel torlaszolva, kulcsra zárva
Felordít a múltból a félelmetes hang
Futnál már, de üldöz, kegyetlen, hiába
A vérző emlék leránt, s kondul a harang
Éj sötétje tátja vérfagyasztó torkát,
Elkerülhetetlen: mindig pont azé
Mely életedet kérve, szelte fel a tortát
Követelte tőled, mi nem volt az övé
Majdnem beléd mar tíz csillanó érckörme
Kéje foly' csorogva, … csak szűnne e sötét
Felvisítva hátrál lelked torzó szörnye:
Emlékét egy kósza sugár tépi szét
1. születésnapomra
