Hegygerincnek csúcsán, ott emeld fel lábod!
Széles utcán járva hiába próbálod,
Nem járdáról lépve lehet megtanulni.
Szédülve lenézni, s vitorlázva hullni,
Rádőlve a szélre széttárt két-karoddal:
Nincs visszaút, tudod, s feltörő daloddal
Megreszkettetheted az alvó, szürke várost
Indulj, kelj fel! Hagyd itt azt a puha vánkost
Legyél ma az őrült Te – csak gondolatban!-
Fürdesd meg a Napot csillámló habokban
Állíts fejre tornyot, akassz le csillagot,
És mosolyogj, ha hallod: „mily kicsinyke vagyok”
Álmodd még az álmod, ne ébredj, kislegény!
Pálcád suhogtassad, és most ne légy szerény
Húzd deresre urad, hadd bömböljön váltig
Mindent szabad annak, ki szavakkal játszik
1 megjegyzés:
Fullextra
Hozzászóló: csingi
(Ideje: 10-10-2004 @ 07:41 pm)
Comment: Az első három versszak és a szabadság - igen. Nagyon érzékelhető. A negyedikben a "kislegény" - Matyi - meghökkentő kapcsolat. De érdekes. :)
Hozzászóló: ukume
(Ideje: 10-10-2004 @ 08:36 pm)
Comment: Hát, íme bizonyság Isten, s ember előtt: a költő költő maradt! (bár a szó hatalom..., s ki könnyelműn bánik vele, azzal az lesz, ami velem is történt... az úgy volt... na de ezt majd máskor elmesélem:) )
Hozzászóló: zsoló
(Ideje: 10-10-2004 @ 09:39 pm)
Comment: Óh, megtisztelő! Természetesen! És én köszönöm, Admin! (a hangsúlyokkal, áthajló sorokkal bánj óvatosan!:)))
Hozzászóló: Lev
(Ideje: 10-10-2004 @ 10:57 pm)
Comment: igen a költő így dalol! Dalolj tovább! :)
Hozzászóló: LunaPiena
(Ideje: 10-11-2004 @ 07:25 am)
Comment: Háromszor veri ezt kenden, Ludas Matyi vissza! :)
Hozzászóló: Norvi
(Ideje: 10-11-2004 @ 11:56 am)
Comment: Talán sokmindent, ha mindent nem is. --- "Fürdesd meg a Napot csillámló habokban"
Megjegyzés küldése