Fiókba hajtva a süllyesztő lesz sorsa,
Vagy megőrzi egy felsőbb hatalom?
És színét – mely lényem sava-borsa –
Egyszer felhevült arcodon láthatom,
Amint elhagyja ajkadat lángolva.
Tűzzel kísértve megtalált lelkedet
Meglehet, s boldoggá tenne nagyon…
Odaadnám érte igazgyöngyöm Neked,
De rátalálnod, jobb lesz, ha hagyom.
Szerelmesemként fognám két kezed,
Míg dalom ritmusát újra hallgatom.
Összekötne minket letűnt századokban
Csak két szó a papíron: Szeretlek Téged
És percnyi vágyunk fellobban titokban.
Én, amíg leírtam, s Téged olvasva éget
Kései ajándék, de jegyesemnek hoztam,
Oly jó hinnem sírva, hogy emlékedben élek.
