Picurka XX. - halálod 16. évében

Olvastam rólad- ismét. Magam szavát, mit nem értek,
Oly felfordult bennem e hálni járó lélek,
S már nem tudom, csak kitaláltalak-e egykor,
vagy erős göndörséged ifjam fürtjei közt egy volt?

Már én - te vagyok, talán fentről lefelé nézek,
talán ízed a szó, mit egykor úgy szerettem, mint a mézet,
és nem is igaz – ahogy nekünk mondták, a valóság,
az ég kárpitja tűnik – más világlik elő, tisztítóval mossák.

Milyen volt szemed színe, látod, ezt sem tudom,
S hiába nyílnak ősszel az egek, s bágyadva búcsúzom,
Szemed kékje csupán pillámon ragadt szép álom
Történeted szakadva varrom, újra, s újra kitalálom

Őrizlek itt benn, mint kutya foga közt a kölykét
Számadás vár, egyre jobban közelít az öröklét
Angyal-fürtjeid képzelem, mint az ég vízében mosdik
Arcod, -látod-? mind inkább enyémre hasonlít

Olvastam rólad- ismét. Isten volt, ki a választ írta
Emléked felett reppent egy énekes pacsirta
Azt üzente, vársz minket odafönn, ne féljek,
Biztos megtalállak, mert a szeretet nem téved.

2020. 07.06.

idéztett betétek:
Juhász Gyula: Milyen volt.. c. verse (1912) alapján