Tóth Árpád nyomdokán

Folytatni az elveszett dalt,

E meddő órán magába halt
Szomorú mesét,
Míg más jó étvággyal eszi levesét,
Mily nem nagy örömmel teszem,
Hiszen e röpke óra- életem is
Bágyadt süllyedéssel ér le
A végtelen tenger fenekére.

Elfúlva zihálok,
Mondhatatlan hiányok
Éhes raja betegít és emészt,
S a szavak is korbácsként bántanak.

Ha félelmeim nagyra nőnek,
Leszel ismét, hogy megfogd kezem?
Hajad lombjára úgy emlékezem,
Melybe az alkony sugárkoszorúját
Beléfonta, s a ragyogást
félig illattá s csenddé szűrte át.
Mikor reszketve kortyolom a teát,
Ott leszel mellettem, kedvesem?


kölcsönzött sorok, szavak, szóösszefüggések
a költő Esti sugárkoszorú, és Meddő órán c. verseiből