Szemlélődve, akár egy hívatlan angyal
Simogatva csorgó levében hogy füröszt
Nyárutó napja egy aggot fehér hajjal
Valahol távolabb, az árnyas játszótéren
Zsibongva tört utat az élet magának-
Úgy emlékszem, ott egy szökőkút állt régen-
Átadva helyét a követelő mának
A félkaréjra fűzött játékasztaloknál
Ugyanúgy, mint régen, úgy verték a blattot
Ki lapjárást vigyázva az osztó mögött állt
Csak Ő tudta azt, hogy ma is cinkelt lap fogy
Leterített, elnyűtt pepitázott vásznon
Türelmes figurák várták mozdulatlan
Hogy tisztet cserélve részidőt nullázzon
A kibic-tekintettel kísért ravasz vadkan
Szinte már derűsen vettem tudomásul
Mikor bekiáltották a kiszámított mattot
S a nyugdíjas bácsi tüzet kérve rágyújt
Szememmel már hiába kerestem az aggot....
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése