és a pincéből a kerékpárt,
meg a diplomatablót,
az öt évig megőrzendőt, tudod,
és minden lomos szatyort…
viszem magammal, elkísér,
lélekcsend, vár, nyugodni tér,
szavak halomban, kivágott berek
fáj a hiány, hogy nem szerethetek.
…. a kulcsot is a mobillal,
várj, letöltöm a számokat,
a számlákat elrendezzük…
természetesen, minél előbb,
a fúrógép marad…
Hova szállingóznak az évek,
nem tudom, mi fájt kedves szívének,
már nem tudom…
csak a köröket futom rendületlenül..
Autóban a slusszkulcs,
indítózni nem akar a kéz,
az emeleti ablak felé
visszabámul bután
hátha., hátha kinéz..,
de csak az ágra száll árva madárka,
csipeget kicsit, verdes szárnya,
aztán gondol egyet, tovareppen,
s ott maradok egyedül, hidegben.
