Szép szemeidnek a völgyi virágot,
járni az lankát tegnapelőtt,
mézeden élni, és hogyha kívánod,
várni csak egyre e gyönge erőt.
Vér ereinkben, lüktet a dallam,
szerte a csendet szél viszi szét,
Hisz tudod azt, amit szólni akartam,
hadd legyek itt veled egy kicsikét!
Inni csak egyre a számtalan érzést,
óborunk ajkadon édes idő,
lódobogással nyargal a szélvész,
szívemet vitted el, vérbeli nő!
Csókokat őriz a lépteink árnya,
ujjakat kulcsolunk egymás köré
elrévedez ma a tegnapok vágya
visszakövetelve, mi az övé
Úgy odaadnám ezt a világot,
járnánk a lankát tegnapelőtt,
Szép szemeid, mint völgyi virágok,
emlékem polcodon szilvabefőtt.
Kankalinnak - valaki helyett, akit ő jobban ismert
1 megjegyzés:
Fullextrán hozzászólások:
Hozzászóló: a_leb
(Ideje: 03-18-2017 @ 05:16 pm)
Comment: Zsolo, először azon gondolkodtam, miért áldozod be a tartalmat a formának, aztán a megjegyzést látva arra a következtetésre jutottam, hogy egyfajta "Így írtok ti" verset hoztál most. aLéb
Hozzászóló: Kankalin
(Ideje: 03-21-2017 @ 10:29 pm)
Comment: Zsolt, vannak visszafordíthatatlan dolgok, életből is csak egyetlen jut mindenkinek. Köszönöm, hogy foglalkoztál a verseimmel, mert visszagondoltam arra az időre, amikor még eggyel többen ültünk az asztalnál. Bár a ritmus hasonlatossága miatt nevezhetném akár karikatúrának is, mégse teszem, mert ez a vers sokkal komolyabb annál. Köszönöm. :) Szeretettel: Kankalin
Hozzászóló: thyborc
(Ideje: 03-22-2017 @ 05:20 am)
Comment: Érdekes, szép vers. A "szilvabefőtthöz" érve újra kell olvasni az egészet. Üdv. Tibor
Megjegyzés küldése