2006. június 26., hétfő

Beton-dzsungel vers

Most mondd, mivé lett?
Hol vannak a pillangók, egymást kergető
Gyermeki-szép, reményteli álmok,
Zászlót lobogózó megmászott hegytetők
S ti, kik egymásnak pirultan kiabáltok?

Sárgás, kiégett gyep szegélyezi a parkot
Magasra nőtt a dudva, s a csalán
A por viszket, s száraz felhőket alkot
Szemetet sodor sakkozók asztalán

Elhagyottan nyikorg’, a hinta rozsdáll
Gőzölög az aszfalt ráncos, öreg arca
Víz a csapból kifolyt, hiába mosd’ nál
Félbe hagyva gyógyul egy csatorna varja

S az utca ásít, házfalai egymásra dőlnek
Szabadon hömpölyög, megnyaldos a hőség
Az ember törmeléke borítja a földet
Betonba fojtva néz a gazdátlan felelősség

Ablakain sivár gaz virít, megül a magány
Haldokol, levegőért kap fuldokló rabja
Bizonyossággá rögzült az ifjonti talány
Dzsungelébe veszett régen, s már nem siratja

Most mondd, mivé lett!
Hol vannak a pillangók, egymást kergető
Gyermeki-szép, reményteli álmok,
Zászlót lobogózó megmászott hegytetők
S ti, kik egymásnak pirultan kiabáltok?

2006-06-26

1 megjegyzés:

Zsolt Kormann írta...


Fullextrán hozzászólások:

Hozzászóló: Teru
(Ideje: 06-26-2006 @ 03:19 pm)
Comment: Nagyon szomorú hogy igy van...Ma már a holnap is elveszett a dzsungelban...

Hozzászóló: Móka
(Ideje: 06-26-2006 @ 09:29 pm)
Comment: Szinte mozog a kezemben az ecset...le tudnám festeni ezt a kesze-kusza világot.Előttem a kép. Örvendek, hogy írtál újra.Gratula.

Hozzászóló: fenyesi
(Ideje: 06-28-2006 @ 07:07 am)
Comment: Kifejező eszközeiben, gondolatiságában erős vers. A merev forma, a keretes szerkezet nem hagy mondanivaló felismerése nélkül. Minőségi. üdv. fTJ