túl az időn, hol már semmi sincsen,
hol árokparton aranyhaj fest
égszín kék mennyboltot,
s angyalszárny többé el nem ereszt.
Túl az időn, hol már semmi sincsen,
túl az időn, ott várlak, kincsem,
hol mégis szól egy vékonyka dal,
hátára fekszik jó Atyám,
s mellette te vagy, ki fűben fekve hasal
Túl az időn, ott várlak, kincsem,
túl az időn, hol már semmi sincsen,
hova előbb értél, s lassan én is megjövök,
nem takarják többé el
kis kezedet sötétlő emlékködök.
Túl az időn, hol már semmi sincsen,
túl az időn, ott várlak, kincsem,
szívdobbanásaid felett madárka száll
augusztusi csillagéjben
lassan, csöndben érik a halál.
Túl az időn, ott várlak, kincsem,
túl az időn, hol már semmi sincsen,
s mégis van egy hajszál, piciny remény,
hogy megtalállak egyszer,
s együtt leszünk: anyácska, Te meg én
2019. 08. 25. (-15-)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése