Föl-föl, mint kútmélynek aljáról csillagok
Gyakorta szárnyaltam, s hogy milyen idelenn
Most merülve nézem, vizsgálom, ki vagyok?
Gyakorta szárnyaltam, s hogy milyen idelenn
Most merülve nézem, vizsgálom, ki vagyok?
Ahogy alászállok, tompulnak a képek
Sűrűbb csönd vesz körül, s minden imbolyog
Tegnapnak élek, a holnapok tiétek
Megvetőn mondhatják: ez milyen dolog!
De nem, nem érdekel üres locsogásuk
Orrom már víz színén szippant hűs illatot
Minden ajtóval beljebb, melyre rácsuk
Elveszítve mind több vezércsillagot
Aztán végtelenül egymáséba folynak
A körök elmosódott foltok lesznek csupán
Szürkévé, mik egykor színesek voltak
Mint fáradt, morc, esős szombat délután
Számvetésnek kéne lenni itt benn mostan
S lám, csak kortyolgatom e kristályos vizet
Szennyesem egyszer már hófehérre mostam
De tudom, én leszek, ki újra megfizet
Bemerítkezem hát, zárulj fölém felszín
Lényegüljünk eggyé cseppről cseppre mind
Tűnjék el a forma, legyen színtelen szín
Teremtődjön újjá jobb remény szerint
Felnézek az égre még benne állva, lenn
Államról vízcsepp gördül, szemlélem, más vagyok?
Harminchat február fakult fénye dereng
Föl-föl, mint kútmélynek aljáról csillagok
2005-12-29
1 megjegyzés:
Fullextrán hozzászólások:
Hozzászóló: prayer
(Ideje: 01-13-2006 @ 07:51 pm)
Comment: Az idő vizében ringjon csónakod, s ne foglalkozz a korral, míg vannak csillagok!
Hozzászóló: Anna1955
(Ideje: 01-14-2006 @ 09:10 am)
Comment: "Ahogy alászállok, tompulnak a képek/ Sűrűbb csönd vesz körül, s minden imbolyog" ....Nagyon érzékletes, ez a versed is nagyon jó...:)))
Hozzászóló: Fata_Morgana
(Ideje: 01-14-2006 @ 10:43 am)
Comment: A lényeg nem változik, de van az úgy, hogy nincs többé szükség vezércsillagra, sem karokra, amik kiemelnek.. Alámerülsz, de lehet, hogy több leszel, önmagadnál... Én ez utóbbit érzem, és nagyon tetszik a versed!
Megjegyzés küldése