szeretném, óh, szeretném szépen írni…
törülni a könnyet szemeden,
az az érzés jön hát, csak ezt most bírd ki!
Nézzük egymást önfeledten, némán,
az illemtankönyvek nem segítenek..
Ki lettem, s ki volt ez a szép lány?
Lágyan homályosulnak a drága szemek.
Mondd te inkább, ne hagyj szólnom,
simítsd őszes halántékom, fejem!
Minden mozdulatban súlyos ólom.
Időn kívülre, ugyan hová rejthetem?
Hol találok neked helyet árva rózsaszín?
Ostobán elfutnék most e perc elől,
kincses várunk nézem, amint
puha robajjal szívünkben összedől.
Szétlazulnak színes szövedékeink,
íriszeden kihuny vezércsillagom,
menni kell, óh, messze, menni kell megint,
s fázni fogunk, tudom, egymás nélkül nagyon!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése