szabad a csók,
elszállnak semmibe
a kimondott szók.
Elszállnak, mint
üres térről
a madarak,
csak az emlék,
ami úgy fáj,
marad.
A hinta
hosszú lánca
elárvulva leng,
nyikorg karikája
rozsdás lemezen,
nyikorgnak véle
a keresetlen szók,
megfogant-elvetélt
első-utolsók.
hogyha
úgy szeretnél,
ahogy én szeretlek,
kívánnád velem a
hétfőt, a keddet,
minden pénteket és
vasárnapot,
s szépek lennének
a szerdák és
csütörtökök.
Jól látod, a szombat
még kimaradt,
mert a szív
szombaton szabad
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése