Szép elsőm, magvam ifjúi gyümölcse
Mandulavirág illatú piciny hajtás
Hova lettél ábrándos hevű tavasz
Éjszakákba együtt kóborló vad társ?
S ti lelkem simogató kóbor álmok
Megannyi zabolátlan, friss indulat
Árammal bizsergő szív-rezdülés
Forró áradás és boldog csitulat?
Idegen lépik az utcák lábnyomom
Az arcokon nincs jele sok tűnt vágynak
Tegnap színeiben mennyi már a fakó!
Hunyorog a Nap is, erőtlen a lángja
A terek nem hívnak csínyt próbálni
Üresen vár a liget, lassan elvadul
Javítatlan lóg a rozsdás kerékpár
A pince hűvös nyirkosában alul
Dologra adta fejét a volt betyár
Komoly életbe búsulnak mindnyájan
S ha észbe jutnak, ha fel is idézik
Elnéznek tetők fölött tollal szájban
S nevek után homlokráccal kutatnak
Ez, vagy az haver volt, vagy ellenfél?
Majd legyintve fáradt mosollyal, mindegy
S az egykori kis eminens már nem fél
Mégis, mégis jön, megtalál az érzés
Az a fagylaltízű szabad délután
Mikor átfújt a kabáton borzongatva
S minden ígéretet elhittünk bután
Akkor kitárja leányarcát a múlt
S fél órára megnyílnak szív-pitvarok
Emlékek vesznek tehetetlen szárnyra
Nem tudom akkor, hogy ott- vagy itt vagyok?
S mélázom, hogy merre vitt volna utam
Hogyha bolond eszem akkor másként választ
Szorongatja torkom, már-már elborít
Most sem tudom a kérdésre a választ:
Szép elsőm, magvam ifjúi gyümölcse
Mandulavirág illatú piciny hajtás
Hova lettél ábrándos hevű tavasz
Éjszakákba együtt kóborló vad társ?
S ti lelkem simogató kóbor álmok
Megannyi zabolátlan, friss indulat
Árammal bizsergő szív-rezdülés
Forró áradás és boldog csitulat?
