Szavak, szavak, szavak! Most ellenségként meredtek rám,
Harcolni elfáradt mondatom kitér előletek
Véres-szép koloncként megbékél pengéitek tövén
Felbugyog némán, s ajkamra terül a meleg halál
Mélyből tör fel, sötét leve sűrű, rosszal mérgezett
Alvadt páncél alá gyűri hamar, ne, ne féljetek!
Elhomályosul, tekintet elől elúszik a kép
Ezüstös vitézek, rivalgó nép, ím, legyőztetek…
1 megjegyzés:
Fullextra:
Hozzászóló: blin
(Ideje: 06-28-2005 @ 03:50 pm)
Comment: Kedves Zsolo! Tetszik a versed, remélem jönnek még békeidők... :)
Hozzászóló: csizi
(Ideje: 06-28-2005 @ 05:34 pm)
Comment: Ha nincs harc, nincsenek győztesek és legyőzöttek. A vers az pedig jó. Látom varázsoltál, mert az utolsó blogodat nem tudom olvasni. Üdv.
Megjegyzés küldése