Vágyva sokan ezt keressük régen
Kóbor ebként mocskos porban futva
Hiányunk a fényed, s ezt jól tudja
Rád éhező, szikkadt szomjúhozó szívünk
És oly mindegy, hogy közben mit hiszünk
Hajszoljuk mégis az elröppenő álmot
Ragyogva szóljatok, ha egyszer rátaláltak. .
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése