Virágok hullanak

Megint reggel riad,
leírt fáradt sorok
hamva szívemből száll,
kapar száraz torok.
Hogyha félig éltél,
akkor nem lesz tavasz,
óh, mennyire boldog,
ki a dalból új dalt fakaszt?

Lenn állnak téren, egy varjú köröz,
Nap bújkál erőtlen a felhők között.
Nem tudhatom, holnap mit hoz, szívem,
csak veled együtt
folyjon tovább életem..!

Háromszázhatvanöt nap telt
így céltalan,
lehullt csendben már minden virág.
Háromszázhatvanöt nap telt
oly üresen,
nincs már több holnapután..

Veled, ha nem, vajon mivé leszek?
Sodródom,
elnyelnek vad tengerek.
A szó takaró,
benned gyermek vagyok,
Rálelnék kezedre, érezd,
ha te is hagyod!

Háromszázhatvanöt nap telt
így céltalan,
lehullt csendben már minden virág.
Háromszázhatvanöt nap telt
oly üresen,
nincs már több holnapután..

Reggel riad,
leírt fáradt sorok
hamva szívemből száll,
kapar száraz torok.
Hogyha félig éltél,
akkor nem lesz tavasz,
óh, mennyire boldog,
ki a dalból új dalt fakaszt?

2021. 01.31.
Forrás: Horváth Attila dalszövege,
Balázs Fecó előadásában (Érints meg), a dal szellemiségét igyekezvén követni

Bolondok álma

Bolond naiv voltam, látod mindig,
Oly bűn ez, nincs rá bocsánat,
Lányszívet érzések hevítik
De – mondják – a vallomás várhat.
Ott van a kezdet, a vég mindben:
Gyermek, felnőtt, bárki legyen

Új évre vággyal vagy törten tekintsen,
Jót kívánok néki, maradjon szertelen!

Éji virágok illatos szép álma,
Volt-nincs rétként nyílik tenyerem,
Egy pillangó, mely, ha reá szállna,
Tűnve megmaradjon az első szerelem!

2020. 01.08.

Nekem ez a dallam jutott eszembe hozzá, kicsit összemixeltem az 50 első randis feldolgozással:

 
https://drive.google.com/file/d/16YZbk4Fycgf9pAQNKw6wfPrlZueWf94p/view?usp=sharing