Veled járom utam...

Veled járom utam, emlék-romok között.
Fészket rakna belém, tüske szúrná megint,
Szívembe halott madár árnya költözött,
Pedig már csak a hamu, mit fejemre hint

Mégis-mégis: főnixemként éled újra
Macskaköves utcás ódon váram terén
Smaragdváros rég beomlott forráskútja
Eltemetett, vérző nap

de járom, hogy kísértem éjjel. visszafordul néha Kanyarog
az ösvény, benőtt utak felé
A gázlámpák ködébe vesző téli séta…
Segíts most! Míg nyugalmam ismét meglelém.

Elébb, tudod, kerestem, s tudod: találtam
Más kertet dúlt égve, s más csillagnak hódolt
Parttalan áramlott zabolátlan vágyam
S nem mondom: hiába, s nem tagadom: jó volt

De Veled járom utam, Te kezedet fogom
Lelkem lángja, látod? Ma már érted lobban
Ujjaim fésűjét a Te hajadba fonom
És ha a múlt mégis visszatér titokban,

S elábrándoz, szédül e gyarló képzelet:
Ha az utcákat emlékezve, egyedül rovom,
Az út végén azért Te hozzád érkezek,
Veled járom utam, és Rólad álmodom.