Én élek, sírók, el ne ássatok!
Tagjaimba vér tolul, zsibong
Hogy nem mozdul karom?
S lékelt koponya tetőmöm
Novemberi cúg ki-be jár?
Szemem kocsonyája megfordult,
De méhrajként zúg lelkem
Vadul lüktet petyhüdt bőr alatt
Még nem hűlt ki a gondolat
Hej, várjatok még, el ne ássatok!
Angyalszárnyon itt szállok felül
A kórus üvölt, zeng, ünnepel
Áthat szívemen a vörös lüktetés
Kocsi után lassan lépő gyér tömeg!
Lehajtott fejetek a halál maga!
Hova visztek ócska fadobozba zárva?
Miért sírtok, hisz az nem én vagyok!
Én élek, sírók, el ne ássatok!
2005-10-31
1 megjegyzés:
Fullextra
Hozzászóló: csizi
(Ideje: 10-31-2005 @ 06:10 pm)
Comment: Ez is nagyon jóóóóóóóóó. Üdv: cs
Hozzászóló: Fata_Morgana
(Ideje: 10-31-2005 @ 06:37 pm)
Comment: Ezen nem nagyon van mit félreérteni az első és azt követő igen tartalmas hsz-ek után. Kirázott a hideg, s bár ez leginkább rám tartozik, azért mégis csak leírom, mert ennek a borzongástnak a reményében olvasok verseket... :)
Hozzászóló: stako
(Ideje: 11-01-2005 @ 05:08 pm)
Comment: Szia zsolo, te vagy az a "Gondolkodás Csarnokából"? Tetszik a versed.
Hozzászóló: zsoló
(Ideje: 11-01-2005 @ 08:40 pm)
Comment: Kedves Stako! Amennyiben a "gondolkodom.hu" oldal üzemeltetőjére gondolsz, úgy ki kell ábrándítsalak: nem én vagyok. Nicknevemben is ezért használom az ékezetet, megkülönböztetve tőle magamat. Azért további jó olvasgatást kívánok mind itt, mind ott üdv: zsoló
Megjegyzés küldése