magzatom

Küszködöm megszülnöm, vajúdom hasztalan

Nem mozdul lebegő, elvetélt magzatom
Kimről tudom, nem sír fel, selyemszín arca van
Elcsitult szívhangját soha nem hallhatom

Fekete vizenyő, alvadt vérrel vastag
Élettelen petyhüdt, gyilkos köldökzsinór!
S az a súlyos némaság, mikor kezembe adnak
Fakó bőröd képe maga alá tipor

Küszködöm véremmel, könnyem elpatakzott
Ellenséget kíván a sötét gyűlölet
(Az én kezem az, mely dühöngve csapkod,
S szájamból zuhognak számolatlan kövek?)

Egy kispap érkezik könyvvel és kereszttel
Nővér tétovázik, néz rám, ahogy ott áll
Vigyék-vigyék! … babám, kérlek, ne eressz el!
De hát halott hús csak… édes dedem voltál!

Szerelmes-gyönyörű ujjszopó magzatom!
Végre zokogás ráz, felrepedt a burok
Ez lesz tehozzád az egyetlen dalom
Álomtalan hideg álomba indulok…

Pipacs-tengeren

Pásztortarisznyámban irka, kenyér, kövek

Az utat, hol járok, magamnak gondolom
Szél kószál előttem, levelet söpröget
S eltűnik hirtelen közeli dombokon

Pillangót lát szemem pipacs-tengeren
Hol a varjak hada, tépni való vetés?
Puszta a kemény rög, meddő hant, nem terem
Kövér füvet képzelnem reá: tévedés

Szomjában hördül, úgy fekszik el az állat
Megmarja testét, váratlan lepi hideg
Távol könnyben úszó csillagködök várnak
S a jó szó, a biztató nem hangzik senkinek

Nagy csöndesség telepszik az éji világra
És szívemből égig érő tüzek gyúlnak
Föl-fölkúsznak a lelkükért vigyázva
Hajnalra elillan, füstölgő hamut hagy

Fölszedem a poros pásztortarisznyámat
Toronyiránt vivő utat keres szemem
Még nem tudom, mi ér, boldogság-e, bánat
De elindulok ma is a pipacs-tengeren

Mesefonál

Szép álmokat, tente, késő este már

A mesefonál szála lágyan elszakad
Kinyílott szájacskád csöpp rózsaablaka
S arcodon a hintett boldog mosoly ott maradt

Szép álmokat, tente, késő este már
A mesefonál szála lágyan elszakadt
Kinyílott szájacskád csöpp rózsaablaka
S arcodon a hintett boldog mosoly ott maradt

Belefeledkezve ringsz ég és föld között
Angyalok vigyázzák e gyermeki békét
Behajtom a könyvet, s takaród szegélyét
Közelebb húzva az őrző mackód székét

A szobában, mint vendég, csönd vert tanyát
Elnézelődik autós poszterek előtt
Kezén át csordogál a kövér Holdsugár
Amíg lustán körülfonja a heverőt

Ma egyedül ért – máskor zajosabban zajlik
(Mindig kértek inni, vagy falat kenyeret)
Ma téged, csak téged fektettelek, kisfiam
S neked jutott az egész, az összes szeretet

Kipirult szép arcod, ujjadat is szopod
Fürtjeid közt csillan egy csepp izzadás
Meg-megrándul másik kézfejed kezemben
S nézem, hogy szelídül álommá az akarás

Már becsuktuk régen azt a könyvet
A mesefonál szála lágyan elszakadt
De kinyílott szájacskád csöpp rózsaablakán
Az a boldog mosoly talán ott maradt…

fiaimnak

 

A falu bolondja

És mégis: reggel felkel újra a bolond
Meghasogatott, színes ruháira lép
Vakulásig nézi a forró veres korong’ t
Fel is mutat kérdve: miért kék az ég?

Beütött szeme árulkodó, dagadt
Nem e világra kellett volna jönni
Rossz volt a perc, mikor dalra fakadt
Könnye lett arcán illat helyett kölni

Papírrózsák csak elhullott gondolatai
Miken az okos mily örömmel tapos,
Nem tudva, mi küzdés, hogy legyen valaki
Hogy megmaradjon kicsiny szava most

Áradva dúló szitok-nevetség hevében
S ok nélkül fenyítik kanálisba dobva
Ha annyit felel csupán: nem értem, nem értem!
Fára mászva elbújtatja vadszömörce lombja

S estébe fordulva ujjával megint mutogat
Föl-föl teliholdas, csillagpárnás égre
Hajszolja kurjogva az elülő tyúkokat
Míg egy kazal alján nyugtot talál végre

Elképzelt naplóbejegyzés

Ha mondanám, se tudnád, milyen napok voltak;
Nem jutott a tejből sem sok, sem kevés.
Újság volt abroszunk, s folyton súroltak
Kezeink nem járta szappan, csak kövér verés

Mocskosan éltem az utcán csavarogva
De a Mama tiszta illatától bódult a ház
Kezem helyett repedt mosóteknőt fogta
S megvarrta éjjel ruhámon a szakadást

Az ég vizein mos, felold’ ta kékítője
Múltam délibábján gyakran elmereng
S nagyon fáj, hogy el sem búcsúzhattam tőle
Gondolatom most kitölti harc és szerelem

Tiszta szívvel írok, bár nem lettem Szegeden
Sem tanár, csak töltőtoll-koptató legény
Csak azt a magyar, ízes Szép Szót szeretem
Én, világ bolondja, a gazdagon is szegény

Fullextra:

Hozzászóló: Julianna
(Ideje: 04-11-2007 @ 01:13 pm)
Comment: Te "világ bolondja, a gazdagon is szegény", nem hiába koptatod a tölőtollad. Érdekes a naplóbejegyzésed. Régi emlékeket idézett fel bennem a vers. Meg is hatódtam.

Hozzászóló: veva
(Ideje: 04-11-2007 @ 02:05 pm)
Comment: Igazán jól sikerült ez a JA köszöntő! :)) Grat!

Hozzászóló: Netelka
(Ideje: 04-11-2007 @ 02:06 pm)
Comment: Alkalomhoz illő vers. Gratulálok!

Hozzászóló: wanderer75
(Ideje: 04-11-2007 @ 02:16 pm)
Comment: Igen, nagyon jó, J.A. naplója!:)

Hozzászóló: Tupir
(Ideje: 04-11-2007 @ 08:59 pm)
Comment: Méltó megemlékezés. Soraid olvasása nyomán életre kel a költő.

Hozzászóló: Eroica
(Ideje: 04-11-2007 @ 09:07 pm)
Comment: Hú, de nagyon tetszik! Gratulálok!

Hozzászóló: Móka
(Ideje: 04-11-2007 @ 10:25 pm)
Comment: Olvaslak és olvastalak.Mint mindig.Gratula

Hozzászóló: Anna1955
(Ideje: 04-12-2007 @ 10:39 pm)
Comment: Érdekes volt, tetszett...:))))

Hozzászóló: blue
(Ideje: 04-13-2007 @ 11:02 am)
Comment: Teszett.