2004. február 26., csütörtök

A gyertya lángja

Szerelmem heve még arcomban lángol
De a gyertya lángja, mely ingatag táncol
Érzi a jéghideg, fenyegető szelet
Búcsúzik a kedves, de már nem úgy szeret

Mosolya utolsó, a nyárutóba lobban
Nem búj már ölembe, mint akkor, titokban
A tóparton suttogó körénk hajló fák közt
A szellő sem fú hajába többé már szöszt

Szeme sem könnyezik még, hisz nem is tudja
Mit szíve rejtekében bezárt egy dobozba
Nem fáj még emléke, mag egy gondolatban
Elmegy, s nem jön vissza, miért hazudjam

Szerelmem heve még arcomban lángol
De a gyertya lángja, mely ingatag táncol
Érzi a jéghideg, fenyegető szelet
Kapaszkodva szívem utoljára szeret



2004. február 10., kedd

Csend dala

Parttalan dalolva,
Jó, hogy itt van újra
Vár a néma csend

Nézi, egyre nézi,
Csak szívével kérdi,
Vajon mit jelent?

Szavak tarka árnya
Nem érti, csak látja
Lüktet felszínen

Oly jó lenne köztük
Arcunkat fürösztenünk
Eljátszva, igen

Mint harmatos réten
Simogató fényben
Szépen fürdenek

Szirmaikkal intve
Lelkeikkel szinte
Kis rózsa fejek

Egymáshoz hajolva
Boldogan dúdolva
Titkos dallamuk

Áramlik közöttük
Csillám por szülöttük,
Néma ős szavuk

2004. február 9., hétfő

Szeretnék

Szeretnék mindent-mindent elfeledni
Ábrándos álmokat végleg eltemetni
Úszni a folyón, mint kidöntött fenyő
Melyre hűvös este, majd újra reggel jő

Szeretnék nagyon-nagyon távol lenni
A föld túlsó végéig vándorolva menni
Odatelepedve egy nekem rakott tűzhöz
Hátam megtámasztva egy szomorú fűzhöz

Szeretnék lassan-lassan elcsitulni
A világból észrevétlen kivonulni
Felszárít’ ni könnyem, mely el nem apadó
Úgy szeretni csendben, ahogy hull a hó.