Csak várj... oh, érzem, ahogy reszketsz…
Rohamoznak vágyak, s szívednek
Nem tud parancsolni soká a józan ész
Kezem tudja, ott járt (!) emlékezi még
Felgyorsulva dobol, s remeg lihegve
Itt most nincs megállás, pihenne
De helyette elfojtva felsikolt a lány
A mozdulat túl heves volt talán ?
Gyöngyöző cseppjeid fürtömbe hullnak
Vonásaid mily édesek: elárulnak
Óh, dehogy fáj Néked szelíd erőszakom
Önkéntelen szántod hátam: hagyom
Gyönyörködj, ott vagyok szemedben
Csillogva buggyanok ki csendben
Végigfolyok alélt, tüzelő arcodon
És lassan, míg két kezembe fogom
Lágy és nedves redőid közé simulva
Méhed forrásáig a bársony út kinyitva
Engem is elöntenek és birtokba vesznek
Csak várj... oh, érzem, ahogy reszketsz…
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése