Kardpengék csaptak össze újra

Kardpengék csaptak össze újra,
Újra és ismét és megint
Szikraesőt hányva az útra
Egymásnak feszülve idekint

Bőrig hasítva, s csontig vágva
Belül is ejtve sok súlyos sebet
Vércseppek hullottak lábra
Maszatolva ingujjt, s kezet

Sistergőn törtek fel, kísérve
A fogak közt sziszegő szavak:
Megfizetsz lelkemért égve,
Szemedet kivájják madarak

Jeltelen felejtlek, megöllek
Sírod egy mosoly lesz talán
S a simára hengerelt földet
Aszfalttal öntöm le azután

Nem fogott átok és nem fog
Rajtam hazug jövendölés
Végül majd minden szó elfogy,
S rozsdába fúl a tőr és a kés