Olyan szép és emelkedett e pillanat
Féltelek, hogy elmúlsz, jön perc, mely eltemet
Sóvár vágy utánad, s csak emléked marad
Öröm libbentette, mint egy szellő, bensőm
Mikor pillantásom viszont sugárra lelt
Nem gyermeki, pajkos: nyugodt, mély és felnőtt
Te voltál – vagy – leszel, ki nékem megfelelsz
Kávézóban ülve írtam, míg vártalak
Süteményhez forró kakaóm kortyolva
Cirógatott lágyan a februári nap
Elidőztem mélán, s közben Rád gondoltam
Boldog vagyok veled: láthatlak és hiszlek
Lelked fénysugara öntözi lelkemet
És ha mégis egyszer olyan távol visznek
Szívemmel mondom el, mert másképp nem lehet
2006.02.05. Miskolc
Fullextrán hozzászólások:
Hozzászóló: lacoba
(Ideje: 02-06-2006 @ 11:37 am)
Comment: Köszönöm Zsoloo, hogy szívedből szóltál. Remek kis vers.
Hozzászóló: prayer
(Ideje: 02-06-2006 @ 12:27 pm)
Comment: Verseidben szeretsz elidőzni a pillanatok hangulatán. A mostani műved is egy nemes pillanat.
Hozzászóló: szerzs2
(Ideje: 02-06-2006 @ 08:33 pm)
Comment: De jó annak akinek ezek a mondatok szólnak!!!
Hozzászóló: Zsuka49
(Ideje: 02-07-2006 @ 03:45 pm)
Comment: Remek kis vers, tetszett.:)))) Zsuzsi
Hozzászóló: hori
(Ideje: 02-07-2006 @ 05:59 pm)
Comment: Nagyon szép!
Hozzászóló: zsezse
(Ideje: 02-07-2006 @ 11:05 pm)
Comment: Szia! Látom a helyszint a jelenetet, amit leírsz. Érzem a kakaó ízét. Csodálatos a mély összetartozás, amit valóban nem lehet szavakkal elmondani, csak sugározni szemmel, szívvel. Köszönöm, hogy megírtad. Örülök, hogy rátaláltam.