De át nem léphetem létezésem okát
Festett hölgyemre rajzolt legszebb ékszerem
Díszíti a finom gyolccsal elfedett bokát
Festett hölgyemre rajzolt legszebb ékszerem
Díszíti a finom gyolccsal elfedett bokát
S nem láthatom ívét, milyen is valóban
Márvány zöld fodrok omlanak reája
Elcsöndesülve egy tükörsima tóban
Ajkának mozdulatlan szegletéből várja
Várja a láthatatlan, igéző, pendülő szót
A kimondhatatlan, ébresztő varázsütést
Színezem a képen, hadd higgye, hogy ő szólt
Valója a valóba sosem lesz valódi áttűnés
Beleszerettem egészen: látomásom üldöz
Sosem látott arc kalappal takartan hajol
Óh, nem így akartam festeni, közel fűhöz
S nem úgy, hogy ne halljam, mikor szava szól
Álmodtam hófehér csöndet, szenvedélyes lilát
Festmény lett csupán, igaz színes tegnap
S hiába fonták át haját sárga pántlikák
S hiába volt minden, mert a színek belehaltak
2008.06.01.
2 megjegyzés:
Fullextrán hozzászólások:
Hozzászóló: stando
(Ideje: 07-18-2008 @ 09:54 pm)
Comment: Igen, mint a görög mitológia Kypros királya, Pygmalión, amikor egyszer hófehér elefántcsontból csodálatosan szép szobrot faragott... Gyönyörű! :)
Hozzászóló: naiva
(Ideje: 07-18-2008 @ 11:17 pm)
Comment: Szépet képzeltél, szépet festettél szavaiddal elénk.... tetszik a versed....csak kár, hogy a színek belehaltak:)
Hozzászóló: a_leb
(Ideje: 07-19-2008 @ 10:23 pm)
Comment: Ez nagyon szép, mint történet (tudom, todom!) és mint alkotás , mint vers is. Nagyon jó, remek begejezéssel. aLéb
Hozzászóló: AngyaliAndi
(Ideje: 07-19-2008 @ 11:01 pm)
Comment: Gyönyörű. Azt hiszem még párszor idelátogatok. Köszönöm. Puszillak!
Hozzászóló: Anna1955
(Ideje: Augusztus 17, szerda, 21:49:46)
Örömmel olvastam versed. Sajnálom, hogy ritkán ajándékozol meg minket költészeteddel. Szeretettel: Anna :))
Megjegyzés küldése