Barázdált felszínén buborékok úsznak
Eső jár most táncot a mélyülő patakban
Partjáról elkapva földdarabot csúsztat
Sáros, zavart vize, szürke, hordalékos
„El a tájról gyorsan, csak senki se lásson”
Elhullott tetemből megalvadó vért mos
Prüszköl kövön törve habos barázdákon
Egyedül rohan a szikes meredélyen
Nem látja a Hold sem, felhők mögé bújva
Sírva gyűlik össze folyóvá az éjen
Folyik-folyik tova, láthatatlan útja…
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése