Már elfogyóban van, s nem dagaszt új sarlót
Holdam, visszfénye a világra zárt ajtók
Fel nem tárult, megfejtetlen titka marad
Holdam, visszfénye a világra zárt ajtók
Fel nem tárult, megfejtetlen titka marad
Jövőbe írom – egy falra - a kiáltást
Mely leomol, vagy zarándokhely lesz talán
Utat lel múltamhoz, ki akkor rátalál
Hosszú éjem végén felemelve lámpást
Nem élnek, hidd el, hiú álmok és remények
Énbennem. Megadom, mi jár a kaszásnak
Porrá lesz minden, mire rút halál hat
Kíváncsi jövő-vándor, csak téged reméllek
Hogyha köpenyt borít mégis édes feledés
Igazán nem érdekel, mert már leírtam
Mire szívem szerint bólintottam: így van
S pótolnom, mit mulasztottam, időm kevés
Azután úgyis oda jut észrevétlen
Homokrétegei közt elporlik minden könyv
Feloldódik, szürke tengerré lesz a könny
És valami kőre feljegyzik, hogy éltem
Azért lásd, írok, ha meg-megszakad a csend
Nem úgy, mint fejvesztve szólni vágyó bolond
Bár ajkam körül ma is szavak ízes raja tolong
Csak felvésem a holnapnak a múlandó jelent
1 megjegyzés:
Fullextrán hozzászólások:
Hozzászóló: lena1
(Ideje: 03-02-2008 @ 08:23 am)
Comment: Papírra veted a gondolatokat, örök karcolatok. Nyomaik itt maradnak, s épp annak szívében éledsz újra, aki olvas. Halhatatlanná válsz örökre. Minden egyes szót ami fáj, csak írjad-írjad! Fájdalmasan szép sorok. Puszi.Lena
Hozzászóló: a_leb
(Ideje: 03-02-2008 @ 09:43 am)
Comment: Zsoloo, tetszett, ahogy építetted, tetszett, ahogy formába öntötted, és tetszett a gondolat, amit körüljártál. Egyszóval: címéhez méltó vers. aLéb
Hozzászóló: szellzsofi
(Ideje: 03-02-2008 @ 10:47 am)
Comment: Ahogyan olvastalak, egész végig az járt az eszemben, hogy ezt a mindent felölelő, őszinte vallomást hogyan is lehet megírni ilyen csendes szerényen. Nem használsz üvöltéseket, nagy jajjdulásokat, mégis... Mint a csendes eső. Én szeretem az ilyet... cupp, Zsófi :)
Hozzászóló: AngyaliAndi
(Ideje: 03-02-2008 @ 11:29 am)
Comment: Gyönyörű, lágy, igazából lemondó sorok! Nagyon szép lett!:))))) Puszi: Andi
Hozzászóló: lenaneni
(Ideje: 03-02-2008 @ 12:12 pm)
Comment: Elszomoritottal, megvigasztalatal es megorvendeztettel egy angyon szep verssel.
Hozzászóló: Móka
(Ideje: 03-02-2008 @ 01:47 pm)
Comment: Örülök, hogy volt egy kis időd.............koszorút pedig babérból érdemelsz.Gratula
Hozzászóló: erda
(Ideje: 03-02-2008 @ 06:39 pm)
Comment: Mint a langyos vizű folyó, lassan, szeliden cirógattak a soraid, aztán körülöleltek, elmerültem bennük... Nagyon jó volt. Köszönöm... :) Éva
Hozzászóló: szekacs_laszlo
(Ideje: 03-02-2008 @ 06:50 pm)
Comment: szia zsoloo! Jó és szép vers. Szerintem a most rádmosolygó, nevető pillanatnak v. róla írj, ahogy a végén mondod is. Ilyen búcsúzkodó firkák csak alámossák szellemi hidadat, pedig az van a most és a jövőd között. Építs és ne törődj az avatással. Az mindig csak elszámolás ízű, szakaszol és nem enged szárnyalni, holott az kell. Rólad ne Te írj (magadnak), majd más leltározzon, nem a Te dolgod. Te élj és akarj. Bocs, ha félreértettem és csépeltem csak a szavakat. Bár megérdemlik gyakran :o)) üdv Laci
Hozzászóló: mickey48
(Ideje: 03-02-2008 @ 08:47 pm)
Comment: Csak néhány Magyar szó - és egy varázsló gyönyörű lelket ültetett belé- nagyon tetszett a versed- csodálatos, különös, szelíd hangulat...
Hozzászóló: zsoloo
(Ideje: 03-02-2008 @ 10:41 pm)
Comment: Köszönöm mindegyikőtöknek a vélemény-nyilvánításokat! Sz.L.:"Ilyen búcsúzkodó firkák csak alámossák szellemi hidadat" nos ez nem tetszett és úgy gondolom, leltárt készíteni, ahogy pl. J.A. is tette a születésnapomra c. írásában, ez ugyanolyan költői szabadság, mint aposztrofálva rövidíteni szavakat, vagy más. Írtam bővebb választ a munkadalban.
Megjegyzés küldése