2020. február 24., hétfő

Néma lobogó

„Erdőszélen, erdőszéli tölgy tövében volt egy ház…”


A mesének vége, mert ki mondta azt,
elment ma pihenni, s itt hagyott tavaszt,
hő nyarat, kalandot, horgászni valót,
Süsüt, a sárkányt Sün Balázzsal,
hánykolódni velünk folyón papírhajót

A mesének vége, elhallgatott hangja,
lehunyta a szemét egy örök pillanatra,
huncut mosolya a harcsabajusz mögül
most nem nevet ránk, gyermekekre,
ki lesz, ki vigasztalva majd nekünk örül?

A mesének vége, ha akarsz, itt maradsz,
mit mondhatnánk, már Ő elmondta azt,
Ki tudja a mi egy lépés, mi a hosszú út,
s hogy lesz győztes öröm a bánatból..
Fonjunk emlékére verses koszorút!

2020.02.24.

In memoriam Csukás István

 


Csukás Istvánról
Sün Balázs mese
A Nagy Ho-Ho-Ho Horgász főcímdal

... és egy vers tőle: Istenke, vedd térdedre édesanyámat


Ő is
...lehunyta a szemét egy örök pillanatra,


2020. február 3., hétfő

Hosszú telek helyett

Szó a terror helyett.
Befogni a pörös
szájakat nem lehet!

Léleknek világa
szélfútta virágon
szabad szirmok tánca:

mint fiam, úgy ölel,
kezében holnap van,
rég várt mosoly, jövel!


Emelt fő, szolgasors
helyett, hogy ki bérért
remeg, s földig hajol,

felálljon ma küzdve,
s ősi ellenségét
Földhatárig űzze!

Szegénnyé tett ember
lassan tán halni mer,
miért eddig nem mert.


Remény a nincs helyett,
szőlő is jut talán,
meg óvó szeretet.

Reppen a madárka
„kalitja kinyitva”,
boldog dala szálla.

Hajnal háztetők felett,
március, ébredés
hosszú telek helyett.