Kinézel-e néha a régi ablakon?
Fáradt őszi nap süt már a domboldalon
Lassan foly' az árnyék a kiégett cserépen
Bedőlt vályog házfal vakít hófehéren
Alant homály borul a köd ülte völgyre
Pásztor puli előtt borjú ballag bőgve
Egyszerű kolomp lóg redőzött nyakában
Ez a legidősebb a legelésző nyájban
Odébb, ki vigyáz rá, nyurga parasztgyerek
Mentéje a botján, fején egy nagy föveg
Papírosba mélyed, olvas félhangosan
A tanító úrnak tetszene biztosan
Innen bár nem látni, sűrűn teleírva
Cirkalmas rajzolattal szántott az irka
Másodjára hangzik a sürgető hívójel
Tetszik, vagy nem tetszik a fiúnak menni kell
Terelik a jószágot esti nyugovóra
Mindegyik betotyog a megszokott ólba
Kidönti az asszony az itató vályút
Reggel majd frisset önt, s szalmát hint alájuk
Jóllakott a kutya, álmosan bólogat
Pislogva figyeli az állva alvó lovat
Feljött már a hold is, csillagos az éjjel
Csak a fiú küzd álmatlan a gyötrő szenvedéllyel
