Még állnak a rettenthetetlenek,
a vár még romjában is ragyog,
még küzd az igaz és a gonosz,
és kavarognak vad gondolatok.
Keltett riadalom ostobán fecseg;
bolondországban szalad a félelem,
könyörög a látó: megtévedt vakok,
mindent, óh, el ne higgyetek!
Oly lágyan ömlik a kétségbeesés,
a hős is könnyben féltérdre borul:
feledvén a szót, mit kapott féltve,
élő reménye hitetlenségbe komorul.
Mit vártok hát? Elő a karddal, legények!
Nem jött a vég, még csak közelít,
Küzdve, tűzben égve szép az ének,
erősítsd meg szíved, a reggel tenni hív!
Halni is, ha kell, lehet boldogan,
de ha az égiek élni hagynak,
élj bátran, hadd ne mondjam, hogyan,
ragadd meg tiédként a napod!
Még állnak a rettenthetetlenek,
a vár még romjában is ragyog,
még küzd az igaz és a gonosz,
nem sodorhatnak el, hidd, a holnapok!
2020. 11.17.
 | |
