Ha nem szólok hozzád, s nem tudod, miért
Tudnod kell, hogy jobban fáj, mi engem ért
Nem múló gyöngeség, mit mosoly messze hajt
Bensőmben egy remény mártírhalált halt
Ha kialudt szememben az a régi tűz
Meleged éltet, mikor karod körül fűz
Ne kérdezz még, csak ölelj soká’ nagyon
Nekem nincs más, te vagy védőangyalom
Ha az útszélre jutva szekerem megáll
Kihúzom veled, ha kerékig is ér a sár
Kötünk elé az elbitangolt helyett más lovat
Kérve, kitől egykor kaptam, tán" újra ad
