Mért’ most?

Megkérdeztem én is a tavi tündéreket,

Fejtsék meg a rejtvényt, mért’ buzog, s hogy lehet:
Mért’ játszik, s tréfál harmincon túl vélem,
Kamaszkorom legszebb nyarát mért’ most élem?

Hova hajt otthonról egy ismeretlen vágy
Nyitott kapukon, és a rétek illatát
Mért’ most jut eszembe Véled megszagolni,
Mosolyodért a felhőkön áthatolni

Eddig hogyhogy nem éreztem bennem erőt,
Pedig tudom: inkább áshatnék temetőt,
Hová eltereljem könnyű-vér patakom,
Bolondok vagytok Ti, ó, hogy kikacagom

Erkölcs-csősz szalmabáb madár-ijesztőtök:
Ez az élet, s úgy sejtem mindegyikőtök
Megkóstolná – ha lehetne – a gyümölcsöt,
Az édes tilost, de felettetek őrköd’

Egy-egy buzgón féltő igaz tavi tündér...
Csak az én szívemből vajon hová tűntél (?),
S mért’ hagyod, hogy játsszon harmincon túl vélem,
Kamaszkorom legszebb nyarát mért’ most élem?