Az árvácska egymagában - szép nevéhez híven-
Sziklapárkányba fúrta törékeny ujjait
Árnyéka játszik lent a sárga gólyahíren
Ki ma is vízben ébredt, hisz mocsárban lakik
Lenn hűvös, friss a reggel, récék pilinckáznak
Tündérrózsa-szárat bök’ kíváncsi halacska
A homokpadon szajkó fordít csigaházat
Megnézni termés-e, vagy mi lehet alatta?
De odafenn Nap tűz már, lángol rőt korongja
Halk pendüléssel repeszt, rombol büszke szirtet
A felszálló párát lágy szivárványba fonja
S sűrű zsurló közül kis menyét tekintget
A vándor fűben horkol, csizmaszárán sár lóg
Fülébe pár csiklandós pitypangfej hajolgat
Fölötte pók szerkeszt hálójára átlót
S lassacskán tegnapból mába ér a holnap
1 megjegyzés:
Fullextrán hozzászólások:
Hozzászóló: neucsaba
(Ideje: 08-07-2006 @ 05:27 pm)
Comment: Jajj,Zsoloo! Ez igeeen ,igeeen helyesre sikeredett!!!!Vidámságot hozott ebbe a felhős ,borús napba.Köszönet érte!Szió:neucsaba(kriszti)
Hozzászóló: prayer
(Ideje: 08-07-2006 @ 10:26 pm)
Comment: Hú, kedves Zsolt! Ezt most Te is pontosan tudod, hogy felejthetetlen!
Hozzászóló: fenyesi
(Ideje: 08-08-2006 @ 07:07 am)
Comment: Ez egy jó írás. Ahogy a szemlélődő előbb közelre, majd betelve a látvánnyal az égre pillant, hogy ismét a földre tekintsen, az Emberre. Ez a szertelenség nem zavaró. Természet- és emberközeli! Őszinte elismerésem! fTJ
Megjegyzés küldése