Pokol szülte versem,
átkozott jó, igen,
mennyi rohadt érzés,
szakad tőle szívem.
Sáros blues és sika,
lassúzik, jár a kéz,
piszok jó a ritmus,
a szem könnyezve néz.
Reked, mint szó, torok.
Mondtad egyszer, hogy jó,
ha fájnak tegnapok,
fagyban reped forró,
s hőben izzik, ami
előbb oly semmi volt,
nem kell tanítani,
van nap, mi éjbe foly'.
Fogd, fogd most, sírj velem,
kezedbe rejt e kéz,
ami borút terem,
és lelkem kiekéz.
Jöjj, szorosan ölelj,
hadd hajtom rád fejem,
csak legyél most közel,
míg békém meglelem.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése