Alázattal

Felnőtt lettem mára,
vénné növesztett
oly sok csöndes év,
már elfeledtem,
elhagyott útközben
az a szegény kölyök,
ki szorgalmas volt, igen,
s mindig oly derék.

Alázattal jövök,
mint kertek alján
kushadva bújnak
harapott, vérző,
loncsos korcs ebek,
sebet hosszan nyalván,
melyből oly sok van,
halálos, rengeteg.

Alázattal jövök
forrásodhoz vissza,
mint ki patakból
íva vized enyhét
sokszor elégíttetett.
A fűillat ismerős,
hová hazavárnak,
s vackom még kézmeleg.

Itt vagyok. Gyöngyök
csillognak mögöttem
S az út még hátra van;
elszórtam kedvből
írmagnak jövőre,
hogy felvedd csodálni,
ha elakadna végül
velük játszó szavam.

Szálltam véletek,
mint szállhat örömmel
rajban együtt egy csomó
csivogó jómadár,
És itt leszek, mikor
feledve tegnapom
feketére vált a
szivárvány láthatár