A halál sárga völgyében járok,
Nemsokára vége; megérkezem.
Hol vagytok most, Ti, jó barátok?
Csak sírok, s szüntelen vétkezem.
Már nem számolom, mennyi seben,
S gyönge vásznon téptem keresztül
Szétszakítva búsult életem,
Csalva azt is, ki nékem verest szült…
Kérleltek sokan, mind jóakarók,
Vezérelve a hit csillagától
Szentek, és élni rest talpnyalók
Prédikálva a szép elmúlásról.
De már nem látom utam; sötét,
Talán egy újabb fűcsomót tapod,
Vagy lábam elnyeli mély szakadék…,
Tapogatok körbe, mint a vakok.
S addig nem hagy nyugtot e szörny,
Míg megfizetem a büntetést
Fülembe vérfagyasztón üvölt
Mosolyogva nyújtva át a kést
A halál sárga völgyében járok,
Nemsokára vége; megérkezem.
Elkísérnek, némán búcsúznak a lyányok,
Elengedve végül mind a két kezem…
