Már nem vagyok Néked...

Már nem vagyok Néked erős fatörzsed,
Ki lombjának sűrű, elrejtő ölében
Vigyázza lépted, s vágyakozva zörget
Ablakodon, mikor csönd lesz, sötétben.

S ha elmorzsolsz egy száraz rózsaszirmot:
Nem számít, hogy szabad volt-e vagy tiltott
Egyedül veted be hűvös éji társad,
Elkísér a hangom: zizgő hársfa-bánat

Már nem vagyok Néked dalos madárka
Kire árnyékolt szemmel udvarodon állva
Feltekinthetnél a vadcseresznye fára
Hosszan szóló hangját epekedve várva,

Csalogatva ízzel, puha kenyérbéllel,
Kiáltva is utána, nem gondolva széllel,
Hogy kérleld énekelni, szívedre felelni..
Álmában rikolt csak, nem fog már szeretni

Már nem vagyok Néked kis gyöngyvirágod
Elhervadt füvek közt meghalt testem, látod?
Illatom szétterült páraként a mezőn,
S reáhull majd reggel, siratva, könnyezőn.

Úgy találjanak meg gondoskodó kezek
És őrizzen csendben az emlékezet
Jöjjön más nap, fényes, borongva vigadó,
Ültess új virágot, míg temet a szó…