Látod, ím itt rekedtem,
A város lett hazám,
S a végtelen ég helyett
Elborít kosz, s plakát
Autó-szennyet sodor
Ólomszagú a szél
Csenevész minden bokor
És magában beszél
Részeg néz összehányva
Szemében lucsok, s könny
Nem, már nem is várja
Ki segít’ ne, odafönn
Kukából túr ételért
Szakálla rőt, hónapos
Levetette szégyenét
Havat mezítláb tapos
Sír, érthetetlen mormol
Lom közt szavakat keres
Vizel, s nadrágot gombol
Szeme lila, véreres:
Elébb büszke voltam
Elragadt és vitt a vágy
Csalogatott, behódoltam
Elhittem minden szavát
S látod, ím itt rekedtem,
A város lett hazám,
S a végtelen ég helyett
Elborít kosz, s plakát
