2005. október 17., hétfő

Menj tovább

Légy erős, most erő kell
A bizonytalan napokhoz!
Mit is írjak Neked? Tudod.
Előre kémlel a gólya is.

Megkísértettek holnappal,
Kenyered botja törve;
De ne csüggedj, bízz,
Ott van feletted angyalod!

Nem vég ez: boldogabb kezdet,
Kezed kezében, párod van,
Otthon vár, biztos, meleg,
S a fióka is repülni tanul

Megérett, nem lehet, hogy
Elvesszen a mézdús gyümölcs
Csak szél rázza a tőkét
Csak rettent a november

Nézz a téri galambokra:
Kiszórják magjaikat
S ha fáznak, mind összebúj’
Tavasszal rajuk reppen

Szabadon, mint az álmok
Vagy kiengedett iskolások
Uzsorástól nem bilincsbe verve,
Szabadon, mint a képzelet

2005-10-17

1 megjegyzés:

Zsolt Kormann írta...

Fullextra:

Hozzászóló: Anna1955
(Ideje: 10-18-2005 @ 09:17 am)
Comment: Kedves Zsoló, nagyon szép verset írtál. Szomorkás hangulata kicsit rám ragadt, de bizakodó is egyben, ami jól esett. Az utolsó versszak nekem a fénypont. Szerintem tökéletes. Gratulálok.... Szeretettel Anna