Hol körül csend honos
Messzebb a patak,
S partján elhullt toboz…
Jó üldögélni,
Nyugodt a liget itt:
Kezdi mesélni
A múlt emlékeit
Távol szép szavak
Ködbe veszett úton
Hívón játszanak
Hát karomat nyújtom:
Lábam elé gurul
Egy-egy régről való
Dallam huncutul,
Csibész, csalogató
A tölgyek alatt,
Minden változatlan,
Ugyanúgy maradt,
Hűn takaró paplan:
Zöld lomb közein
"Áttörve" az égbolt
S a rét mezein
Vegyül árny- és fényfolt.
Úgy van, minden úgy:
- Csak az idő múlt el -
A csillagok, s tejút
Bárki mondja, új kell!
Ne hallgasd fiam,
Bár ősz fejemre int
S zord ez éji hang
Tavasz lesz megint!
2005. 09.22.
Megjegyzés:
(Arany J. azonos című verse alapján)
a dőlt betűvel szedett sorok a szerző eredeti művéből valók
FTJ által megelevenítve
1 megjegyzés:
Fullextra:
Hozzászóló: Audrey
(Ideje: 10-07-2005 @ 08:57 pm)
Comment: Ki az az FTJ???
Hozzászóló: stevew
(Ideje: 10-08-2005 @ 09:04 am)
Comment: Tetszik. Ez persze semmit sem mond. Már ötödször térek ide vissza olvasni. Először gyorsan átfutottam (íme, még egy vers, melyet gyorsan csúsztat lefelé a főoldal többi verse)... Másodszor lassabban jártam (tetten érendő a lombok közt áttört aranyfényt, ami látóterem peremén be-bevillant)... Harmadszor leültem (egyenként vizsgálgatni a szavakat - honnan a fény?)... Negyedszerre megint csak ültem (üres kézzel, mozdulatlanul)... Ötödszörre pedig lemondtam arról, hogy megfejtsem a titkát: egyszerűen tetszik. Üldögélek hát, csendben, a lombok alatt.
Megjegyzés küldése