Minden évben röppen, rátalál,
Ha más nem, szellő-gondolat
Úgy szeptember húsz táján
A lányra, akit elvitt a vonat.
Elmeséli az őszbe fáradt,
Csüggedt szemsugáron függő,
Letördelt hegyű indiánnyár
A csendes emlékekbe tűnő
Zsongva dúdoló friss tavaszt,
S tüskés burokban érett,
Selymes-nedves gesztenyéi -
Sziluettje retinámra égett -
Távolibb körökben vissza-
Visszatérnek, okosan nézve
Egy-egy huncut csitri pillantásban.
Befőttemként őrzöm, s elteszem télre…
