Eszter-szakadás

Legyen áldott emléked, mert jövőnk már halott

Azt mondtad, így legyen, s sírtak az angyalok
Megtagadtad apád, kitetted szűrömet
Szánalmad nem kell, hogyha gyűjtögetsz
Idővel gyámodé legyen, kiben bíztál
De becsületem nem adom, bármit irkál
Ha üt'tem is, soha téged nem bántottalak
Az igaz szót megőrzik a néma falak

Menj hát, menj, és Isten legyen veled
Mily tanácsot adhatnék ezentúl neked?
Perrel vetted ím el a szülői jogot
S mélyen vág, kegyetlen sebez ostorod
Nem tudom felfogni miért, miért tetted
Hogy nem volt elég, hogy ott álltam melletted?
Szabad vagy, védtelen, győzött az akarat
Nem tudod, nem, kinek adtad magad!

Hirtelen írok, ha tudsz, majd megbocsájtasz
Miért van, s lesz néhány kurta válasz
Tizenhét gyertyáért törő füstös indulat
Vénasszony kezében játék, ki így mulat
Beteg fejében torz árnykép csak a család
Nézte ő is piros szőnyegen vert anyád
Tündérhegyen töltött idő sajnos oly kevés
Nem használt a számtalan ideg-kezelés

Haragszom, s szeretlek, mondd hát, mit csináljak?
Nem tudtam köréd épít’ ni biztos várat
Megsebzett, elorzott előlem az élet
Hogy vártalak haza éveken át téged!
Tanítani, játsz’ni lányos-apukásat
Felemelni, büszkén mutogatni másnak
S azt mondtad így legyen, sírnak az angyalok
Legyen áldott emléked, mert jövőnk már halott